
1. Zoe első rész

Zoe most úton van Los Angelesből San Franciscoba. Már gyakran megtette ezt a repülőutat korábban, de most először látogat új barátjához Berryhez. Péntek van, délután egy órakor indult, és alig több mint egy órás a repülőút.
Kocsiját a repülőtéren hagyta, ha kedden reggel kilenc óra előtt megérkezik a repülőgépe, azonnal bemegy az irodába, tízkor már egy fontos tárgyalás vár rá.
Másfél hete, hogy új barátja hazarepült, de muszáj volt úgy átszervezni a programját, hogy találkozzanak. Most New Yorkban kéne lennie, de azt az útját áttette későbbre. Most Berry fontosabb, mint a munka.
Nem is gondolta, hogy lesz majd egy olyan férfi az életében, aki sorrendiségben megelőzi a hivatását. Otthon a családjában nem ezt látta szüleitől. Ők ma is nagyon szeretik egymást, még ennyi év után is, de mindkettőjüknek a munkája szerepel az első helyen, ezt már kisgyermek korában megtanulta. Bár azt nem tudhatja, milyenek voltak az udvarlás időszakában.
Holnap este megnéznek Berryvel egy darabot a Curran színházban, és vasárnap a Victoriaban egy másikat. Szegény fiú, még nem tudja mi vár rá, ha hosszabb távon együtt maradnak. Neki ez az élete, színházi előadásokra jár, színészek által látogatott éttermekben és kávézókban tölt órákat.
Amióta apja mellett ellátja ezt a feladatot, mindig voltak barátai, hosszabb, rövidebb kihagyásokkal, de ők csak a munka mellett megmaradt idejére tarthattak igényt. Most ezt a menetrendet felrúgta, átszervezte a programjait, hogy új fiújával találkozhasson.
Két héttel ezelőtt ezt még elképzelhetetlennek tartotta, de amikor Berryt meglátta ott a bárban, megfordult vele a világ. Tudta, hogy meg kell szereznie minden áron. Akkor még csak egy gyönyörű új trófeát látott benne, amit be kell tenni a gyűjteményébe. Mikor hajnalban hazamentek a lakására, még nem gondolta, hogy már az első éjszakájukon kicsúszik a lába alól a talaj. Elmosolyodott, mert eszébe jutott a bár előtti kis szócsatája Berry húgával, amikor a fiú meghívta őt magukhoz. Akkor ő azt mondta:
- Először hazaviszel a lakásomba, ott kialusszuk az éjszakát, és ha megéri, délután átmegyek hozzátok.
És a kislány azonnal rávágta.
- Meg fogsz döbbenni, hogy mennyire megéri.
Akkor azt hitte a tizenhét éves lányból csak a testvéri rajongás szól. De milyen igaza volt, valóban megdöbbentő volt a felismerés, hogy ez a srác mindent megér. Gyönyörű, művelt, figyelmes, udvarias, és micsoda szerető. Úgy játszott a testén, mint egy nagy művész a hangszerén. Ki is csalt belőle olyan hangokat, amelyek eddig soha nem hagyták el a torkát. Mit nem adna, ha ő is úgy el tudná bűvölni a fiút, mint ahogy az elvarázsolta őt. Rajta nem múlik, mindent képes ennek a férfinek odaadni, a testét, a szívét, és a lelkét. Nem tudja, mert még soha nem érzett ilyent, talán ez a szerelem.
Nincs több ideje álmodozni, mert megérkeznek. Ahogy kilép a várórészbe, azonnal meglátja őt, ott áll és mosolyogva várja új barátnőjét. Már ettől a mosolytól is végigfut rajta a remegés. Meggyorsítja lépteit, hogy mielőbb a szeretett férfi karjaiban legyen, és érezze a csókjait, amire már annyira vágyott. Ahogy ölelik egymást, tudja, hogy ilyen boldog még soha nem volt, minden kétség kizárva, életében először szerelmes.
Már telefonon megbeszélte Berryvel, hogy zsúfolt programok várnak rá, de a mai napja csak az övé és a családé.
Ahogy hazaérnek, először a ház középső szintjén a szülők lakásába néznek be, de nincs otthon senki. Lemennek az alsó szintre, a fiú lakásába, és a két utazótáska a nappali közepén marad, mert nekik most fontosabb tennivalójuk akadt. Be kell pótolni azt, amit az elmúlt tíz nap alatt elmulasztottak.
Amikor szeretkezésük után ott fekszenek egymás felé fordulva az ágyon, meztelenül, némán gyönyörködve a másik testében, a fiú elmosolyodik.
- Mi olyan nevetséges Bel Ami?
- Nem mondom meg, mert elbízod magad.
- Na, ezt aztán nem teheted. Nekem mindig, mindent el kell mondanod, mert a kíváncsiság megöl.
- Jó tudni, most komoly fegyvert adtál a kezembe. Már attól féltem, hogy nagyon kiszolgáltatott leszek veled szemben.
- Te, a szívtipró? Ezt nem mondod komolyan?
- Magamon mosolyogtam. Miközben már nagyon vártam, hogy ismét együtt legyünk, az volt a visszatérő gondolatom, hogy nem vezethet jóra, ha én most veled egy komoly kapcsolatba bonyolódom. Te egy elkényeztetett nő vagy, születésed óta mindig mindent megkaptál. És most, hogy itt vagy mellettem, az összes kétségem elszállt.
- Tévedsz, valóban nagyon sokat adott nekem már eddig is az élet, de a mindent csak most kaptam meg tőled.
- Most, hogy ilyen körmönfont módon szerelmet vallottunk egymásnak, pakoljunk el, és menjünk fel a szülői nappaliba.
Berry a gardrób szobában megmutatja Zoénak, hogy hová teheti el a ruháit, és hagyja, hogy a lány körülnézzen a lakásban.
- Jó kis szerelmi fészked van, itt aztán tombolhatsz a nőiddel, nem zavarod a családot.
- Majd este, ha visszavonulunk, szeretném, ha bemutatnád, hogy mire gondoltál.
- Vannak ötleteim, de most menjünk, még azt hiszik rólunk, hogy bujálkodunk.
- Az én családomnak ilyen eszébe nem jutna velem kapcsolatban.
Felmennek a szülők lakásába, a garázs melletti belső lépcsőn. A ház alsó szintjén van a nagy négy autót befogadó gépkocsi tároló, és egy önálló két hálószobás lakás. A garázsból egy folyosón át lehet az alsó és a felső lakást megközelíteni. Erről a folyosóról nyílik még több tároló, és a nagy élelmiszer kamra. A folyosóról közvetlenül a kertbe is ki lehet menni, ahogy Berry nappalijából is.
A középső szint az utcával van egy magasságban, kert felöli három oldalát körbeöleli az oszlopokkal határolt terasz, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik az öbölre és a városra. A belső lépcső egy közlekedőfolyosóra vezet, innen közelíthető meg egyebek mellett a nappali, de nem maradnak bent, kimennek a teraszra. A lány csak áll némán, és elbűvöli a táj varázsa.
- Ez fantasztikus, már értem, hogy a nőfaragó dokim miért szeret veletek időnként házat cserélni.
- Ma találkozol vele. Egy plasztikai sebész konferencia van a városban, és itt lakik nálunk. Ha dolga van Friscoban, nem megy szállodába, szeret nálunk lenni.
- Ezt nem csodálom, itt én is szívesen eltengetném az életemet.
- Nálunk mindig szívesen látott vendég vagy.
- Annál azért több szeretnék lenni.
- Még alig ismerjük egymást, és te máris fenyegetsz?
- Igen, mégpedig halálosan.
Berry magához húzza Zoet és szenvedélyesen megcsókolja, miközben a kishúga, Mary kilép a teraszra.
- Micsoda disznóság, hogy ti itt zavartalanul smároltok, az én fiúm meg a világ másik végén epekedik utánam.
- Nézd, a kis vakarcsot, - mondja Zoe - a tojáshéj még a fenekén van, de már irigykedik a szerelmesekre.
- Micsoda? Ez valami új huncutság, bátyus? Megmondtam a múltkor, hogy óvakodj a nőtől, ennek tervei vannak veled. És tessék, igazam lett, eddig még soha nem hallottam tőled, hogy szerelmes vagy.
- Most sem tőlem hallottad.
- Akkor jó, nagy kő esett le a szívemről. Már aggódtam, hogy tönkreteszik az érzékeny kis lelkedet, aztán majd ápolhatlak.
- Olyan sokat ápoltad már szegényt?
- Hát ez az. Nincs felvértezve az ilyen boszorkányokkal szemben. Eddig csak tisztességes lányokkal és asszonyokkal volt dolga.
- Na, gyere kis cserfes, had szorongassalak meg.
- És a két nő össze-vissza csókolja egymást, mintha rég nem látott gyerekkori barátnők lennének.
- Jaj, de jó látni téged Mary, az egész családod úgy hiányzott.
- Azért el tudom képzelni, hogy mi az, ami a legjobban hiányzott nektek. De gondolom, azon már túl vagytok.
- Mi van? Lementél a bátyád lakásába, és ellenőrzést tartottál?
- Nem kell ahhoz lemenni, csak rátok nézni. Úgy vagytok, mint az eszkimó, aki egy hét után hazatér az igluba. A feleségével jó nagyot szexszel, és utána lecsatolja a hótaposóját.
Közben megjött a testvérek édesanyja, és ő is olyan szeretettel üdvözöli fia barátnőjét, mintha ezer éve ismernék egymást.
- Most beszéltem telefonon anyukáddal. Majd egyeztet veletek, ha mindenkinek jó lesz, egyik hétvégén eljöttök hozzánk mindhárman, és hoz nekem néhány képet, hogy büszkélkedhessek a legújabb művészemmel.
- Szeretném megnézni holnap a galériádat, ha lehet.
- Nincs akadálya. Mikor akarod?
- Mi Barryvel megyünk este egy előadásra a Curranbe, előtte nekem lesz egy megbeszélésem szemben a Starbucks kávézóban. Esetleg még azt megelőzően, ha neked jó.
- Tökéletes, akkor azt csináljuk, hogy beviszlek a galériába, onnan átsétálsz a kávézóba, csak két sarok, és a fiam majd bemegy az előadás előtt, együtt jöhettek haza.
- Nagyon jó. Steve mikor jön meg?
- Tegnap kilenc óra volt, amikor hazaértek. Itt van a közös barátunk, tudsz róla?
- Igen, Barry mondta. Meg lesz lepve, hogy itt lát nálatok.
- Tudja, hogy jössz. Tegnap beszélgettünk rólad, nem csuklottál?
- Nem emlékszem rá. Jól kipletykáltatok?
- Mindenki csak dicsért. Mi eddig csak a jó oldaladat ismertük meg, ő meg miért mondjon rosszat, nem akarja elveszíteni egy jól fizető betegét.
- Hát, pedig most egy darabig nem fog hozzám nyúlni. Legalább is addig, amíg a fiad nem fedez fel rajtam valami javítani valót.
- Szerintem is kár lenne minden további beavatkozásért, csak rontani lehet rajtad.
- Nagyon köszönöm. Tőled ez különösen nagy dicséret, amilyen kifinomult ízlésed van. Olyan vagy mintha anyám testvére lennél. Nem vagytok véletlenül rokonok?
- A leendő unokáim érdekében remélem, hogy nem.
- Te már ilyen hosszú távra tervezel, én még egyelőre kiegyeznék egy jó tartós kapcsolattal.
- Ha nem szúrod el, ez olyan tartós lehet, hogy belefér néhány unoka.
- A jó isten szóljon belőled.
Barry anyja a napközben előkészített ételeket előveszi, hogy megfőzze a vacsorát, és Zoé segít neki. A házi majonézt és a salátát ő készíti el, nagyon szakszerűen.
- Nem is gondoltam, hogy otthon vagy a konyhában is.
- Ezt a hét végét most arra szánom, hogy bebizonyítsam, nem vagyok olyan elkényeztetett hercegkisasszony, amilyennek ti elképzeltek.
Mary szokása szerint beleszól a beszélgetésbe.
- Látod anyu, hogy pedálozik a csaj?
- Te csak ne beszélj, hanem tanulj viselkedni.
- Én még nem akarok elkelni.
- Még csak az kéne a te korodban. De a trófeagyűjtési mániádon azért nem ártana változtatni.
- Mit akarsz, már tíz napja nem feküdtem le senkivel.
- Na, csak nem fordult komolyra a dolog? - Ezt már Zoé kérdi a lánytól.
- Te mondtad, hogy ne kísérletezzek gyengébb minőséggel.
- Egyébként ma beszéltem a kisfiúval.
- Én is, amúgy a neve Robert.
- Nagyon jól tudom, de úgy szeretem így szólítani. Olyan érzékeny rá, és ez engem úgy izgat.
- Te csak ne izgulj az én barátomra. Majd megmondom neki, hogy hívjon téged öreglánynak.
- Mit is mondtál, mi a neve?
És a két nő kacagva öleli meg egymást. Elisa jólesően mosolyogva hallgatja a lányok szerető évődését.
Mire a vacsora elkészül, megérkezik Steve a barátjával a plasztikai sebész konferenciáról.
- Szervusztok, szépségeim. Milyen jó, hogy nem mindenki ilyen tökéletes, mint ti, éhen halnánk apátokkal együtt.
- Szervusz, te nagy dizájnér. Ahogy munkám során elnézem az agyonsztárolt filmcsillagokat, mindig felfedezem az újabb sziké vonásaidat. És arra is emlékszem, ha nem azok lennénk, akik vagyunk, még mindig várhatnék az első műtétemre.
- Na, gyere te istennő, had nézzem meg művészetem eredményét.
- A fenekemet is látni akarod?
- Nem abban csak had gyönyörködjön Berry. Tudjátok, ez a lány milyen szép volt, amikor először hozzám jött?
- Akkor miért metélted össze? - Kérdezi Berry.
- Pont te kérded? Hogy lehet ennek a hatalmas szempárnak nemet mondani?
- Meg az apja pénztárcájának. - Ezt már Mary teszi hozzá.
Jót nevetnek a kis csitri megjegyzésén. Közben Steve kitölt egy üveg Mum pezsgőt, és koccintanak a barátságra és a szerelemre. Azután megvacsoráznak. Az asszony Zoé közreműködésével báránysültet készített a testvérétől tanult majonézes salátával. A vacsorához a hölgyek megisznak egy Lucie Dutton Ranch Chardonnayt, a férfiak a Blackbird pincészet Contratian 2012 évjáratával öblítik le a finom falatokat. A bort kóstolva vendégük megjegyzi.
- Milyen kiváló ital, - és alaposan megnézi a címkét.
- El is várom tőle százhuszonöt dollárért.
- Erre a megjegyzésre Marynek meg kell kóstolnia apja borát.
- Jó, nem mondom, de azért maradok a fehér bornál.
- Úgy mondod, mintha olyan nagy borissza lennél. Bár fiúból is csak annyit fogyasztanál, mint alkoholból. - Jegyzi meg az apja.
- Ne bántsd a lányunkat, én is ma tudtam meg, hogy jó útra tért.
- Mi van lányom, csak nem vagy beteg?
- Csak a szívét sebezte meg valami kisfiú, lehet, hogy szerelmes. - Ezt Zoé teszi hozzá csipkelődve.
- Az még nem biztos, de te azt mondtad, hogy ha megkapom a minőséget, ne elégedjek meg a pótlékokkal. És én hiszek neked a te nagy tapasztalatoddal.
- Nézd a kiscsibét, hogy kinyílt a csipája.
Tizenegy óráig beszélgetnek, azután mindenki elvonul a szobájába. A szerelmesek bemutatják áldozatukat Ámor oltárán, aztán Zoé javasolja, hogy most már aludjanak, éjfél is elmúlt.
Szombaton délelőtt otthon pihennek, de közben szervezni kell az előadásra még egy jegyet, mert Mary úgy döntött, hogy csatlakozik hozzájuk.
Délután Elisa bemegy kocsival Zoé társaságában a galériába. A lánynak nagyon tetszenek az alkotások, és amikor elbúcsúznak, őszintén mondja az asszonynak:
- Minden nagyon klassz, a helyiség kialakítása és a kiállított tárgyak is. De ne vedd zokon, amit mondok, te egy igazi művész vagy.
- Örülök, hogy tetszenek az alkotásaim, észrevetted, hogy anyáddal egy kicsit hasonló az ecsetkezelésünk?
- Igen, de ha hazamegyek, rábeszélem, hogy csináljon szobrokat is. Vagy legalább kisplasztikát. Olyan szépek a portré szobraid.
- Én arra gondoltam, hogy meghívom egy hétre, ha apád ennyi időre elengedi, és itt próbálkozhat. Egy hét alatt megszeretheti az agyagot.
- Szerintem eddig azért nem próbálta ki, mert féltette a kezeit. Ne mondd el senkinek, de anyám nagyon hiú önmagára.
- Jól teszi, nagyon mutatós asszony. Gondolom, a sok szépfiú körülötte nagyon teszi neki a szépet.
- Igen apám úgy mutogatta mindig, mint egy műkincset.
A lány átsétál a kávézóba, a két kiszemelt színész már várja őt. Elbeszélgetnek csupa lényegtelen dologról, a fontos az, hogy felmérje az emberi kvalitásukat és a mentális állapotukat. Már nagy rutinja van abban, hogy az első reakciók után milyen irányba terelje a beszélgetést. Ezt apjától tanulta, aki Hollywood legsikeresebb filmproducere, háromszoros Oscar díjas, és számtalan filmcsillag felfedezője. A Lány egész életét a legnagyobb sztárok között töltötte, evidens volt, hogy az egyetemen filmgyártás szakra ment, és apjától már a tanulmányai alatt kapott önálló feladatokat. Amikor végzett, a cég társtulajdonosa lett, de addigra a szakmáról mindent megtanult a nagy öreg mellett. Aztán diplomaszerzése után egy nap apja azt mondta neki a jó öreg Charly.
- Kislányom, a tehetségek felfedezését már jobban csinálod, mint én, mostantól a munkánknak ez a része kizárólag a te reszortod lesz.
Azóta hetente legalább egy városba elrepül, hogy megnézzen egy vagy két előadást, és beszélgessen leendő új felfedezettjeivel. A saját fejlesztésű technikája, hogy előadás előtt találkozik a színészekkel, utána megnézi az előadást, és ha lát bennük fantáziát, a következő nap délelőtt beül velük egy hosszabb interjúra egy étterembe, és közben megebédelnek. Ha a játékuk nem győzi meg, az előadás után beszél a színészekkel, és őszintén megmondja, hogy miért nem akar egyelőre újabb találkozót. Soha nem zárja ki, hogy később még lehet közös munkájuk, ha változtatnak azokon a hibákon, amiket ő elmondott. Ha az előadás után úgy gondolja érdemes foglalkozni az illetővel, akkor jöhet a másnapi hosszabb interjú, és ezeknek a találkozásoknak többnyire két kimenete lehet. Szerepajánlat, vagy újabb találkozó, esetleg egy másik előadáson a színész munkájának megtekintése.
Zoe ránéz a telefonjára, pontosan egy óra van a darab kezdetéig, ideje az urakat elengedni, hogy felkészülhessenek az előadásra.
És a két testvér ebben a pillanatban belép az ajtón. A színészek elmennek, és az asztalnál Mary és Berry elfoglalják a helyüket. Esznek egy könnyű vacsorát, és közben beszélgetnek.
- Milyen a felhozatal?
- Majd előadás után nyilatkozom. Ti mit csináltatok?
- Meggyóntunk egymásnak. Én meg ezen kívül nyalogattam a sebeimet, - mondja Mary.
- És attól begyógyultak?
- Nem, de jövő hétvégén én is utazom Berryvel, muszáj azt a bolond gyereket megszorongatnom.
- Én ajánlottam neki, hogy a bónuszutazásaimat átadom, jöhetett volna most velem. De nagyon kényes a tisztességére, nem akart a pénzemen utazni. Úgy spórol, mintha még mindig olyan szegény lenne, mint akár csak egy évvel ezelőtt.
- Majd jól seggbe rúgom. Nekem ne kényeskedjen, ne engem büntessen azért, mert ő szegényebb családba született, mint én.
- És hol fogtok lakni, csak nem az albérletébe akarsz menni, a másik két fiú mellé.
- Miért, gondolod, hogy elfogadja, ha én fizetem a motelt?
- Azt nem, de aludjatok apáméknál az én lakrészemben. Ha veled akar lenni, majd odamegy hozzád.
- Aranyos vagy, de akkor nem lehetne az, hogy ti menjetek apádékhoz, és kölcsönadod a kéglidet?
- Jobban jársz az én ajánlatommal. Szombat este a szüleimnél lesz egy kisebb parti, csak ötven vendéggel. De több mint fele férfi, az minimum húsz olyan pasas, akik csak neked teszik a szépet. Olyan filmcsillagok, akikért a legtöbb nő odaadná a fél karját.
- Szuper, ott a helyünk. Tudod milyen sikerem volt a múltkori fotóimmal? A barátnőim fele ott helyben elélvezett, látva, hogy kiknek az ölében ültem.
- Akkor megegyeztünk, majd mondjátok meg, hogy melyik géphez menjek ki elétek. Ja, Berry, csak úgy mellékesen, a galériában találkoztam Samanthával.
- Azzal a Samanthával?
- Igen vele, anyád bemutatott, mint a fia menyasszonyát. Szerencsétlen nő csak hebegett, őrült zavarban volt.
- Este majd mesélek róla.
- Én nem várom el tőled, neked is van múltad, és nekem is. Olyan keveset tudunk együtt lenni, szívesebben foglalkozom magunkkal, mint a volt barátnőddel.
- Rendben, de egy másik barátnőmről muszáj lesz este beszélnünk.
Vacsora után átsétálnak a szemben lévő színházba, és megnéznek egy közepes darabot, közepes színészekkel. A két kiszemelt sztárjelölt egyike sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, velük nem érdemes foglalkozni. Ugyanakkor van itt egy harmadik, egy húszas éveiben járó fiú, aki felkeltette a lány szakmai érdeklődését. Amíg Berry elmegy a kocsiért, amit két utcával odébb sikerült leparkolni, a két lány meglátogatja a színészeket az öltözőkben. Először a kiválasztott fiatalembert keresik meg, akivel Zoé megbeszél egy találkozót másnap két órára a Mariposa és Florida utcák sarkán lévő kávézóba. Ezután a másik kettőnek átadja az iroda elérhetőségeit tartalmazó névjegyet, és elmondja nem győzték meg, de talán ennek a darab is oka lehetett. Keressék meg őket, ha majd másik előadásban szerepelnek, hátha egy jobb színdarabban jobban meg tudják mutatni valódi képességeiket.
Mire kimennek az épületből, az autó már ott áll közvetlen a színház bejárata előtt. Negyven perc alatt hazaérnek, kiülnek a teraszra, a szülőkkel és barátjukkal együtt megisznak egy koktélt. Zoé csak ámul a panorámán, amit a teraszról látni lehet. Az öböl túlsó oldalán a belváros, milliónyi vibráló színes fényével, és jobbra a Golden Gate híd éjjeli kivilágításban. Lenyűgözi a látvány, ez maga a paradicsom. Aztán amikor visszavonulnak a fiú lakásába Berry miközben a lány testét csókolgatja, megjegyzi csendesen.
- Ma nem alhatsz el addig, amíg nem számolok be neked Lisáról, de most van sürgősebb dolgunk a beszélgetésnél.
És amikor túljutnak az aktuálisan legfontosabb feladaton, elmeséli Lisa történetét.