
7. Zoe negyedik rész

Zoe és Robert a déli járattal utaznak, és három óra előtt érkeznek San Franciscoba. Mary a szokásos rituáléval fogadja a fiút. Mint az őrült rohan felé, felugrik rá, karjait a nyaka köré, lábait a dereka köré kulcsolja, és csókolgatja, ahol csak éri. Az utasok kikerülik őket, diszkréten mosolyogva. Ahogy a szenvedélyáradat csillapodik, mennek tovább a család felé. Ekkor elindul egy fiatal lány velük szemben, és amikor félúton találkoznak, Mary látva, hogy nem kell őket egymásnak bemutatni, továbbmegy. Üdvözli Zoet, aki a család köszöntésén már túljutott, és azonnal ki akarja sajátítani, mert fontos női ügyeket kell vele megbeszélni.
Robert és testvére már egymást ölelik, a lány zokog, a fiú szeméből is csendesen folynak a könnyek. A család tisztes távolból elérzékenyülve nézi őket. Percek telnek el, míg a lány, sírós hangon meg tud szólalni.
- Úgy örülök neked, testvérem.
- Én is boldog vagyok, hugicám.
Amikor hazaérnek, és a legfontosabb dolgokat a család megbeszéli, a két testvér, Emma és Robert félrevonulnak egy kis beszélgetésre. A testvérek csak most találkoztak egymással először. Még az is szokatlan nekik, hogy van testvérük.
- Hogy érzed magad hugi külön a családtól?
- Nagyon klassz az iskola is, meg az életem is, de persze mindenki hiányzik.
- És mi a helyzet a fiúkkal?
- Vannak barátaim, de semmi több. És ha arra vagy kíváncsi, még szűz vagyok.
- Kettőezer-tizenötben, akkor te vagy a fehér holló.
- Meglehet, de ez nem fáj. És nem vagyok prűd, talán csak túl romantikus.
- Érted még nem jött el a herceg fehér paripán?
- Inkább azt mondanám, hogy akit én szívesen láttam volna a saját hercegemnek, az nem hozzám jött el.
- Hát biztos, hogy majd eljön a te herceged is, ne kapkodd el.
- Marynek is ezt javasoltad volna?
- A volna soha nem számit, csak az, ami van, és ami lesz.
Barry és Zoe ez alatt bemennek a városba, hogy találkozzanak egy fiatal színésszel és egy színésznővel. A Réveille kávézóba ülnek be, közvetlenül a Castro színház mellett. Zoe úgy mutatja be Berryt, mint a társát, ezt a művészek félreértik, azt hiszik, hogy üzleti társak.
A beszélgetés a szokásos módon történik, hosszasan taglalnak minden lényegtelen eseményt a politikáról, a városról, a színházi világról. Az előadás előtt a két színész elmegy felkészülni, és ők megbeszélik, hogy melyikről mi a véleményük.
- Mit szólsz hozzájuk, mint kívülálló?
- A nőt izgalmasabbnak vélem, mint a fiút, de gondolom, az lesz a döntő, hogy egy óra múlva mit produkálnak.
- Én meg úgy éreztem a nő túljátszotta magát, a fiú önmagát adta.
- Nem vitatkozom, te vagy a szakértő. A beszélgetés közben az jutott eszembe, hogy melletted kultúrember leszek.
- De ugye cserébe nem várod el, hogy én meg jogászkodjak?
- Én teljes mértékben liberálisan gondolkodom. Mindenki azt tegye, ami neki jó, ha az másokat nem zavar.
Átsétálnak a színházba, és megnézik az előadást. A darab tragikomédia, nagyon jól szórakoznak, kiváló a rendezés, és a két színész, akikkel délután találkoztak kiemelkedik a társulatból.
Később, amikor hazaérnek, mindenkit a teraszon találnak, jókedvűek, láthatóan sok koktél fogyott a nap folyamán. Megtudják, hogy korán vacsoráztak, utána a házi gazdáék és Robert húga bementek a nappaliba, hogy a lányt, akivel most találkoztak először kifaggassák az életéről. Addig Mary a barátjával bezárkóztak a lány szobájába, és nemrég csatlakoztak a többiekhez.
A könnyű vacsora, amit a kávézóban elfogyasztottak, már rég feledésbe merült, ezért jól esnek az apró falatkák a friss gyümölcsből készített koktélok mellé. Robert húga a koktélkeverő, mint mondja Charly estjein tanulta ki a mixer munkáját, szereti csinálni, és szívesen issza a saját készítésű nedűt. Közben megbeszélik a következő három nap programját, és éjfél után lepihennek.
Szombaton Zoe korán reggelizik, és gyorsan bemegy a városba, hogy a két tegnapi színésszel egyeztesse, mindkettőt várják próbafelvételre, Hollywoodba. A megbeszélést a lány rövidre fogja, mert a család megy Napa völgybe egy borkóstoló túrára.
Nem akarta telefonon értesíteni a két színészt, szereti a jó hírt személyesen átadni a felfedezettjeinek. Ezzel a személyes kapcsolatuk alapjait rakja le. Apjától tanulta, nagyon fontos, hogy a színészek szeressék és tiszteljék a producerüket. A forgatások közben mindig akadnak olyan lelki konfliktusok, személyes, sokszor személyeskedő nézeteltérések, amit majd neki kell lerendezni. Ilyenkor a színészekkel kialakított bensőséges viszony sokban segíti a konfliktusok kezelését.
A sok parti a házukban is azt a célt szolgálja, hogy a meghívott filmcsillagok azt érezzék, a házigazda őket kitüntetetten megbecsüli, és szereti.
Ma rövidre fogja a találkozást a két színésszel, megdicséri őket, és elmondja, szeretne velük dolgozni, egyeztessenek az irodával időpontot a próbafelvételre.
Amikor visszaérkezik, épp csak annyi ideje van, hogy átöltözzön egy kényelmes ruhába, a kisbusz már a ház előtt áll.
A férfiak reggeli után beszerelték a harmadik üléssort, és bepakolták a csomagjaikat. Berry vezet odafelé, apja ül mellé, a második üléssoron Elisa és Zoe, a hátsó ülésen Mary, Robert és a testvére Emma.
Egy óra alatt érkeznek meg az első pincészethez. Útközben Steve kiselőadást tart Zoe, Robert és testvére részére Napa Walleyről, és a borról.
San Franciscotól északra van két párhuzamos harminc mérföld hosszúságú völgy, az egyik Napa, a másik Sonoma. Mindkettő jelentős borvidék, az itteni mikroklímának köszönhetően. A vulkánikus talaj adottságai, és a hihetetlenül kellemes mediterrán éghajlat a szőlőtermeléshez kiváló. A különleges víz háztatást az biztosítja a növényeknek, hogy az óceán közelsége miatt reggelre az egész területet összefüggő ködtakaró borítja. Az állandó reggeli ködpára miatt a növényeket nem kell locsolni. A nap itt szinte állandóan süt, sugarai kora délelőttre ezt a páraréteget felszárítják, és estig biztosítják a szőlőszemeknek az éltető energiát. A völgy kiváló védettséget biztosít a nagyobb szelek ellen is. A völgyet mindkét oldalról magas hegygerinc védi, ennek túloldalán a fel és leszálló levegő keveredésének hatására a felhőkben lévő pára kicsapódik, a napos órák száma ezért jóval nagyobb, mint más területeken.
Fehér és vörösborokat egyaránt készítenek a nagyjából ötszáz itteni pincészetben. Óriási a bor turizmus, évente ötmillió vendég fordul meg a területen, a többségük több napot tölt el az itteni vendégházakban. A legtöbb pincészetnek saját étterme van, és a vendégházak számát több százra becsülik. Napa völgyön keresztül fut a St. Helena országút, melynek két oldalát ameddig a szem ellát szőlőtőkékkel ültették be.
Az első borászatnak, amelyet meglátogatnak Berry irodája látja el a jogi képviseletét. A vendégház az úttól tíz méterre épült, két oldalán öt sor szőlő csak a ház utcai homlokzati vonaláig lett telepítve, a többi sor jobbra és balra egészen az út vonaláig tart. Az így kialakított kis tér gyönyörűen parkosított, virágzó bokrokkal és pálmafákkal lett beültetve. A mediterrán éghajlatnak köszönhetően a bokrok fele ilyenkor is virágzik. Minden szőlősor egy rózsabokorral van befejezve, ezek most téli álmukat alusszák, de tavasztól késő őszig számtalan színben pompáznak. A vendégház fala vadszőlővel és örökzöld kúszónövényekkel van befuttatva. Közepén a bejárat egy tágas térbe vezet, itt van az üzlet, és a recepció. Mögötte az étterem, óriási terasszal, és gondozott kerttel. Az emeleten a vendégszobák, az épület és kert mögött a vendégparkoló. Az útról csak a ház homlokzata látszik, a parkolót és a mögötte lévő borházat a szőlősorok szépen takarják. A borház mögötti terület három méterrel mélyebben van, itt áll a hat darab rozsdamentes tárolótartály.
A kirándulók bemennek a földszinti üzletbe, hogy megkóstoljanak néhány fajta bort. A második pohárnál tartanak, amikor bejön a tulajdonos, és meglátja Berryt.
- Hát te mit keresel itt? Nem tudtam, hogy jössz, van valami sürgős dolog?
- Nem, a családommal vagyok itt, kirándulunk, és kóstolgatunk.
- Mit terveztetek mára?
- Csak kirándulunk a völgyben, és néhány borászatba benézünk.
- Miért nem szóltál? Hol a családod?
- Berry bemutatja őket, és a tulajdonos őszinte rajongással mondja.
- Nem képzeled, hogy négy ilyen gyönyörű hölgyet csak úgy elengedek, hogy a konkurenciát boldogítsd velük. Kérek két percet, megszervezem a napi programotokat, addig kóstolgassatok.
Szól a munkatársának, hogy melyik borokat kóstoltassa, és a család a cég vendége. Aztán elrohan intézkedni. Eddig a kóstolópoharakba legfeljebb fél deci bort töltött egy fajtából az alkalmazott, most félig tölti a poharakat. Steve szól, hogy maradjanak az eredeti mennyiségnél, mert végig szeretnék kóstolni a kínálatot.
Aztán visszajön a tulaj, és már viszi is őket a parkolóba. Elmondja a programot, de először tesz egy megjegyzést.
- Nem hiszem el, hogy ő az édesanyád. Óvodás korban a nők nem szoktak szülni.
- Az a helyzet, hogy amikor szülés miatt kimaradt az óvodából, huszonöt éves volt.
- Hihetetlen, a kora is, meg az is, hogy lehet valaki ilyen gyönyörű. De térjünk a programra. Most elmegyünk a legmagasabban lévő ültetvényünk felett a gerincre, és megnézitek a völgyet madártávlatból. Utána visszajövünk és megebédelünk, aztán benézünk a borászatba.
Vendéglátójuk egy terepjáró kulcsát átadja Berrynek, akihez beszáll a három fiatal. A tulaj beül a másik kocsiba, az ő utasai a szülők, és Zoe. A két kocsival ezután felmennek a szőlősorok között egy magas pontra, és onnan néznek le a völgyre.
Csodálatos látvány, ameddig a szem ellát, mindenütt szőlősorok. A tőkék tetejére keskeny alumínium fólia csíkok vannak kötve, ezt a lány szellő lengeti, és felülről a sokmilliónyi lebegő fémcsík villódzik a napsugarakban. Ilyen látványban még egyiküknek sem volt része.
A borászatnak ebben a völgyben ötvenkét hektár szőlőterülete van egy tagban, ez most ott van a lábuk előtt. Még fél órát gyönyörködnek a tájban, és visszaindulnak az étteremhez.
Mire megérkeznek, már elő van készítve részükre egy nagy kerek asztal nyolc terítékkel. És az ebéd is olyan, mint az előző látvány, onnan fentről. Koktéllal kezdik, ami a ház specialitása. Előételnek majonézes, osztrigaszószban párolt homárkoktélt kapnak. A főétel új-zélandi bárány szűzpecsenye tormás burgonyafánkkal, barnamártással. Végül somlói galuska fejezi be az ételsort. Az előételhez Sauvignon Blanc, a főételhez vörös cuvée, és a desszerthez késői szüretelésű chardonnay kerül felszolgálásra. A desszert a családnak ismerős, Elisa testvérének anyósa mindig ezt készíti, mert mindenki nagyon szereti. De eddig csak Jade asztalán találkoztak ezzel a finom magyar csemegével. Elisa kíváncsian meg is kérdi a borászat tulajdonosát.
- Magyar cukrászotok van?
- Nocsak, nemcsak gyönyörű vagy, de tájékozott is. Három évig volt az étteremben egy magyar cukrász, akit kisegítőnek vettünk fel. Egy hónap után már ő volt a cukrászatunk vezetője. De sajnos sok a turista nálunk, és az egyik kedves vendégünk elcsalta, ma egy négy Michelin csillagos étterem cukrászatát irányítja.
- Ugyanolyan, mint amit Susan készít, csak elegánsabban tálalva. - Ezt már Mary jegyzi meg.
Ebéd után megnézik a borászatot, és ott is kóstolgatnak. A tulajdonos egész idő alatt figyelte vendégei ízlését, és a legjobban tetsző borokból egy-egy kartonnal beraknak a kocsijukba, összesen négyszer tizenkét palackot. Berry tiltakozik, de a tulaj leinti.
- Már annyi hasznot termeltetek nekünk, hogy ez a legkevesebb, amit tehetek viszonzásképpen.
Amikor Hazaérnek, késő este van, és aznap már senkinek nincs étvágya. Inni sincs kedvük, kiülnek a teraszra, mert Zoe még gyönyörködni akar a csodás látványban. Közben megbeszélik a nap eseményeit, aztán fél óra múlva Berry megjegyzi.
- Nem emlékszem arra, hogy valaha is ültünk itt úgy, hogy senki nem akart inni, akár csak egy üdítőt is.
Vasárnap délelőtt miután mindenki felkel, megreggeliznek, a mikro busszal elmennek a Golden Gate parkba. Sétálnak, beszélgetnek, közben beülnek a japán teakertbe. Két órakor megebédelnek az Acquerello étteremben a Sacramento utcában. Ezután hazaautóznak, és elköszönnek Robert húgától, aki kocsijával visszamegy az egyetem környékén bérelt lakásába.
Még van több mint egy óra az indulásig, a szülők beülnek a nappaliba, és gyerekeik partnereikkel visszavonulnak a szobáikba. Később a fiatalok lebeszélik a szülőket, hogy ők is kimenjenek a repülőtérre, így a két pár együtt indul el Berry kocsijával. Útközben megbeszélik, hogy a következő hétvégén Mary és Berry mennek Los Angelesbe.
A búcsúzkodás közben Berry érzi, hogy valaki nagyon nézi őket, oldalra fordul, és meglátja Lindát. Int neki, és a fejével biccent felé, Zoe mosolyogva megkérdezi, - kísért a múlt?